Néha elég egy szokatlan összetevő iránti szenvedély, hogy abból szárba szökkenjen egy igazán jó ötlet. Ezt példázza Koletán Gergely és a ChiliYard története. Hogy lett a chiliből szerelem és vállalkozás, ami még a Cápák közöttben is bemutatkozott? Interjúnkból kiderül.

Hogy jött neked éppen a chili?

Először 2008-ban mentem ki Írországba nyári munkára. Úgy alakult, hogy végül egy nyár helyett 7 év lett belőle! Közben lett kinn egy mexikói barátnőm, neki köszönhető, hogy már akkoriban elkezdtünk kísérletezni a chilis receptekkel. Persze, ott nem is volt nehéz dolgunk: Dublinban a boltok polcain 2-3 méter szélességben állt rengetegféle chili szósz. Itthon ehhez képest csak erős pista volt a boltokban akkoriban, a kistermelők termékeit meg nehéz volt beszerezni.

Hazatérve mégis folytatódott a chili-rajongásod…

Először háromféle chilit kezdtem el termeszteni Egerben, a nagyszüleim hétvégi telkén, csak magamnak. Elsőre Szentkirályi chilit rendeltem, összesen 20 magot ültettem el tejfölös pohárkában. Még földbe se ültettem át szegényeket, de valahogy mégis túlélték! Akkoriban egy Facebook-csoportból tájékozódtam, például arról, mit jelent, ha sárgul a levelük. Idén ehhez képest már 11 féle chilim van, ebből 8-9, amit felhasználok, a többi egyszerűen tetszik. Most például egy Black pearl nevűt vettem, aminek még a szára és a levele is fekete, de van például egy citrusos is, a lemon drop. Összesen másfél éves meló volt átalakítani a kertet, ami sokáig gondozatlanul állt, mert a nagyszüleim már nem tudtak kijárni. Külön öröm volt számunkra, hogy új értelmet adhattunk neki!

A szószokat saját kútfőből hoztad létre?

2018-ban kezdtem el vállalkozásként gondolni erre az egészre, addigra lett 3 termékem. Akkor még csak a jalapeno volt, így megcsináltam a jalapeno-lime-os szószt. Ez mindenki fejében összeklikkel, hiszen a japano-lime-os chipsből is ismerhetjük. A másik egy csípős jalapeno-BBQ szósz volt, illetve savanyúságot csináltam. 2019-re már 470 tő volt a kertben, akkorra már vettem erősebbeket, így habanerót, cayenne chilit és carolinát is. Még ekkor is inkább hobbiszinten nyomtam, üres üvegekben tároltam a háromféle ízvilágú szószt. Először azt hittem, a haverok csak udvariaskodnak velem, amikor azt mondják, hogy ez nagyon finom. Utána viszont a haverok haverjai is egyre gyakrabban kérdezték, hogy van-e még belőlük? Akkor kezdtem belátni, hogy valószínűleg őszintén értékelik.

Mikor jött az áttörés?

2019-ben zajlott Egerben a X. Junior Expo, ahová hívtak, de ekkoriban még nem volt se brand, se logó. Szerencsére volt viszont egy grafikus haver, aki meggyőzött, segített gyorsan megcsinálni a dizájnt is. Végül olyan jól sikerült az expo, hogy ChiliYard elnyerte a szakmai zsűri különdíját is. A 2020-as évben, az előző év sikerein felbuzdulva újra elindultunk a XI. Junior Expon, ahol nem csak az Év Vállalkozása I. helyezését nyertük el, de a szakmai zsűri különdíját is ismét elhódítottuk, ami hatalmas megtiszteltetés!

Innentől már komolyan nyomtuk, új receptekkel, új növényekkel. 2019 év végén már ott voltam a 40 napos karácsonyi vásáron a Bazilikánál, ahol szuper fogadtatásban volt részem. Addigra már volt 14 féle termékem, más-más ízvilág például a halakhoz, az ázsiai ételekhez, kis magyarázó kártyákkal. Rájöttem, mennyire fontos a körítés. Először a szemével eszik az ember, lehet valami a világ legfinomabb dolga, ha nem néz ki jól.

És hogy jött a ChiliYard, mint elnevezés?

Ez egy szóvicc volt. Egyszer kinn álltunk a telken, és azon poénkodtunk, hogy valami olyanra lenne szükség, amiből sokat keresünk, csilliárdokat. Akkor esett le, hogy a csilliárd másképp leírva lehet ChiliYard, így meg is találtuk a megfelelő nevet!

Azután jött a koronavírus…

Közben tovább bővültünk, 2020-ra már 6 ezer tő volt a nagymama régi kertjében. Februárban kezdtem a csíráztatást, márciusban viszont megtudtuk, hogy jön a járvány. Először kicsit megijedtem, hogy otthagytam a főállásomat, most akkor hogyan tovább? De végül aztán egész évben kinn voltam a farmon, ahol tavaly összesen több mint egy tonna jalapeno termett. Közben a digitális fejlesztésekre is koncentráltunk, így ezt az időszakot is sikerült hasznosan kitölteni. A mai napig nagyon szeretek kijárni a farmra a családdal együtt, a kislányom is imádja - csak el kellett szeparálni, nehogy véletlenül beleharapjon a paprikába!

Ezután jelentkeztél a Cápák közöttbe.

Decemberben jött a lehetőség. Sokat vívódtam rajta, vagyok én ehhez elég tökös? Menjek vagy ne menjek? Hiszen rengeteg volt a jelentkező, de végül hagytam magam meggyőzni, már csak az óriási marketingérték miatt is. Úgy néz ki, szimpatikus is voltam az RTL-eseknek, minden beszélgetéssel biztattak. Aztán egyszercsak megkaptam a telefont. Ugráltam otthon, mint egy kis hülyegyerek, hogy ezt nem hiszem el! Nagyon szerettem volna elkiabálni, dehát a titoktartás miatt nem lehetett.

Utána, amikor már tudtam, hogy az Intersparba fogok beszállítani, gyorsan beindult minden: december végén nem volt még üzemhelyiségem, de aztán 3 hét alatt találtam. Kibéreltem egy covid miatt nem üzemelő konyhát, prémium helyen, Eger szívében. Ezután jött az újabb nagy beruházás, az eszközbeszerzés. Már nem a zománcos lábasban, botmixerrel dolgozunk… 50 literes lábasokat rendeltem, aztán 150 literes főzőüstöt, mert az is kevésnek bizonyult. Most körülbelül 9 ezer tőnél tartok, ami nagy bővülés.

Mi lesz a következő mérföldkő?

Először is ezt mind a helyre kell tennem és feldolgoznom. Reggel 6-kor megyek el otthonról, 8.30-ra érek haza. Ez így nem fenntartható, ha a 3 éves kislányommal is szeretnék időt tölteni. Ki kell találnom, hogy lehetne ezt működtetni. Érzem, hogy idén már nem fogok tudni végig kinn lenni a növényekkel, keresnem kell azt az embert, aki ezt helyettem, mellettem tudja vinni. Most már 2 telephelyem is van Eger környékén: kinőttem a nagyanyó telkét, kell még 3 ezer négyzetméter. Már 18 terméknél tartok, idén tervezek még egy sajtszószt is cheddaros alappal - nehéz, de ragaszkodom hozzá, hogy ne legyen tele E betűvel. Jövőre pedig akár külföld is szóba jöhet, ha a termékek kézzel készült jellegét továbbra is meg tudom őrizni.