Szeptember elején egyáltalán nem jelenti a teraszszezon végét. Sőt, a következő hetek sokszor kellemesebbek egy hosszú ebédhez vagy vacsorához, mint a nyár legforróbb napjai. A délutánok még melegek, az esték már frissebbek, és előttünk van az október, amikor jó időben továbbra is kár lenne négy fal között maradni. Ezúttal öt olyan teraszt válogattunk össze, amelyek egészen különböző környezetben várnak. Van közöttük belvárosi terasz a Zeneakadémiával szemben, eldugott kert a budai Várban, panorámás budai hely, természetközeli terasz Pátyon és egy igazi óbudai törzshely. Más a hangulatuk, más a konyhájuk, és egészen más programot érdemes köréjük szervezni. A közös pont az, hogy nálunk a terasz önmagában még nem elegendő. Fontos, hogy mi kerül az asztalra, milyen a szerviz, és végül milyen érzéssel állunk fel onnan. Ezeket az éttermeket korábban már meglátogattuk és teszteltük, most azonban kifejezetten a szabadtéri oldaluk miatt térünk vissza hozzájuk. Egy hosszú vacsora a Várban, magyar fogások a Liszt Ferenc téren, családi ebéd a természet mellett vagy néhány nyugodt óra Budapest fölött – öt terasz következik, öt teljesen különböző karakterrel. És szerencsére még jó néhány hetünk van arra, hogy mindegyiket kipróbáljuk.
Korhely Faloda és Daloda – magyar ízek a Zeneakadémia szomszédságában

Léteznek olyan budapesti teraszok, amelyek elsősorban a panorámával dolgoznak, mások a belvárosi nyüzsgéssel vagy éppen azzal, hogy néhány méterre el tudnak távolítani a várostól. A Korhely Faloda és Daloda terasza egészen más miatt érdekes: szervesen hozzátartozik a Liszt Ferenc tér életéhez. Szemben a Zeneakadémia, körülötte a századfordulós Budapest építészete, az asztalok mellett pedig a tér állandó mozgása. És időnként zene. A Zeneakadémia közelsége ugyanis nem pusztán jól mutat a címben. A környéken rendszeresen hallani gyakorló fiatal zenészeket, és amikor egy ilyen zenei részlet eléri a teraszt, egészen különös hátteret ad egy ebédnek vagy egy hosszabbra nyúló vacsorának. Nem szervezett műsor és nem mesterségesen felépített atmoszféra – egyszerűen ilyen ez a környék. Augusztus második fele és a szeptember talán éppen ezért az egyik legjobb időszak a Korhely teraszához. Már nem feltétlenül a nyári hőség diktálja a tempót, az esték hosszúak, a tér továbbra is él, és könnyű ott maradni még egy italra akkor is, amikor eredetileg csak vacsorázni érkeztünk. Rákóczi Feri éttermében több mint egy évtizede a magyar konyha adja az alapot. Nem néhány kötelezően étlapon tartott klasszikusról van szó, hanem olyan fogásokról, amelyek mögött valódi gasztronómiai kötődés áll. Pacal, lecsó, gulyás, pörköltek, hortobágyi húsos palacsinta, velős csont, túrós csusza vagy a méreteivel sem szerénykedő rántott hús – a Korhely konyhája nem próbálja letagadni, honnan jön. Sőt, éppen erre épít. Rákóczi Feri számára ez személyes történet is. Békés megyei gyerekkorából hozta magával azt a konyhai világot, amelyben a pörkölt, a belsőségek, a házi levesek vagy a disznóvágás nem gasztronómiai kuriózumot jelentettek, hanem a hétköznapok természetes részét. Talán ezért működik a Korhelyben a magyar konyha minden különösebb magyarázkodás nélkül. Nem akarják könnyebbnek, modernebbnek vagy nemzetközibbnek nevezni annál, ami. Inkább jól akarják elkészíteni. Lecsó, pacal és azok a bizonyos nagy adagok A Korhely egyik megkerülhetetlen fogása hosszú ideje a lecsó, amely több változatban is megjelenik. Ugyanilyen stabil pont a pacal, a marhapörkölt és a gulyásleves, utóbbi kettő ráadásul a külföldi vendégek számára is könnyen érthető belépő a magyar konyhába. Aki ennél mélyebbre menne, annak ott vannak a belsőségek és azok a fogások, amelyekkel egyre ritkábban találkozunk a budapesti étlapokon. Ebben van a Korhely egyik erőssége: nem kizárólag a magyar konyha legismertebb ételeit tartja életben, hanem annak kevésbé divatos részét is. És bár az adagok itt továbbra sem a visszafogottságukról híresek, a lényeg mégsem pusztán a mennyiség. Sokkal inkább az a fajta ismerős ízvilág, amely egy vasárnapi családi ebéd emlékét képes előhívni – még akkor is, ha közben Budapest egyik legszebb belvárosi terén ülünk. Egy terasz, amelynek vannak törzsvendégei A Korhelyet nehéz kizárólag étteremként nézni. Az évek során kialakult körülötte egy stabil vendégkör, és ezt a helyen töltött első félóra alatt is könnyű észrevenni. Vannak, akik név szerint ismerik egymást, visszatérnek egy-egy konkrét ételért, és maga Rákóczi Feri is rendszeresen megfordul az étteremben. Ez a közvetlenség a teraszon talán még erősebben érződik. A Liszt Ferenc tér eleve arra készteti az embert, hogy ne siessen. Itt lehet figyelni a járókelőket, beszélgetni, végignézni, ahogy estére átalakul a tér, közben pedig érkezhet az asztalra egy gulyás, egy pacal vagy egy komoly adag rántott hús. A Korhely terasza éppen ettől kerülhet be Budapest különleges teraszai közé.Nem a város fölé emelkedik, és nem akar elbújni előle. Éppen ellenkezőleg: benne ülünk Budapestben, az egyik legkarakteresebb terén, a Zeneakadémiával szemben. Ha pedig vacsora közben valahonnan megszólal egy hegedű vagy egy zongora, néhány percre összeáll mindaz, amiért ezt a teraszt szeretjük: Budapest, zene, magyar konyha és az a fajta vendéglátás, amelyből az évek során törzshelyek születnek.
cím: Budapest, Liszt Ferenc tér 7, 1061
Cukorborsó Páty – ebéd a természet szélén

A Cukorborsó Páty teraszán nem kell sokáig keresni a kapcsolatot a természettel. Gyakorlatilag ott kezdődik az asztalok mellett. Ha pedig szerencsénk van, ebéd közben egy-egy nyúl vagy őz is feltűnik a közelben – olyan pillanat ez, amelyet Budapest belvárosából nézve nehéz lenne megrendelni bármilyen teraszhoz. Páty eleve jó választás, ha hétvégén néhány órára kiszakadnánk a városból, a Cukorborsó pedig különösen jól használja ezt az adottságot. A terasz tágas, zöld és nyugodt, a környezet pedig már önmagában képes átállítani az embert egy lassabb tempóra. Gyerekekkel talán még jobb választás. Itt ugyanis rájuk is gondoltak, így egy hétvégi ebéd nem arról szól, hogy a szülők folyamatosan az órát figyelik. Van tér, levegő, természet, a gyerekek számára is akad elfoglaltság, miközben a felnőttek végre nyugodtan végig tudnak ülni egy ebédet. Balázs Attila konyhája miatt azonban enni jövünk A környezet önmagában kevés lenne ahhoz, hogy a Cukorborsó bekerüljön a GastroGuide teraszválogatásába. Mi elsősorban enni szeretünk ide járni. Balázs Attila személyisége és gondolkodása erősen jelen van a Cukorborsóban. A konyha közérthető, szerethető, az alapanyagokra és az ízekre koncentrál, miközben egy családi hétvégi ebédhez is pontosan azt a könnyedséget hozza, amit ezen a helyen keresünk. Attila ráadásul nem az a séf, akinek a jelenléte kizárólag a konyhaajtó mögött érzékelhető. Ha éppen ott van, jó eséllyel találkozhatunk is vele, válthatunk néhány szót – és aki ismeri, tudja, hogy egy rövidnek induló beszélgetésből könnyen lehet hosszabb gasztronómiai eszmecsere. Augusztustól szeptemberig különösen szeretjük A Cukorborsó teraszának szezonja szerencsére nem ér véget augusztus közepén. Sőt, a késő nyári és kora őszi hétvégék talán még jobban állnak neki. A nagy meleg enyhül, Páty környéke lassan őszi arcát kezdi mutatni, miközben napközben még bőven teraszozhatunk. Egy szombati vagy vasárnapi ebéd így könnyen egész délutános családi programmá válhat. Budapestről sem kell hozzá komoly utazást szervezni: beülünk az autóba, rövid idő múlva pedig már egy olyan teraszon ebédelünk, ahol a városi házak helyett zöldet nézünk. Ha pedig a gyerekek egyszer csak felkiáltanak, mert megjelent egy nyúl vagy egy őz a közelben, ne lepődjünk meg. A Cukorborsóban ez is hozzátartozhat az ebédhez. Jó konyha, gyerekbarát környezet, természet és egy remek terasz – Pátyon ez már bőven elég indok egy hétvégi kiruccanáshoz.
cím: Páty, Galagonya u. 4, 2071
Stelázsi – óbudai élet az asztal mellől

Óbudának egészen sajátos ritmusa van. Egyszerre őriz valamit a régi városrész hangulatából, miközben körülötte zajlik a mai Budapest. A Stelázsi terasza pedig pontosan ennek a közepén, Óbuda szívében található. Mozgalmas, élettel teli terasz, ahol folyamatosan történik valami körülöttünk. Jönnek-mennek az emberek, ismerősök köszönnek egymásnak, zajlik a városrész mindennapi élete, mi pedig mindezt az asztal mellől figyelhetjük. Érezzük Óbuda lüktetését, de nem kell aktívan részt vennünk benne – ebéd vagy vacsora közben kellemes távolságból szemlélhetjük. Ettől lesz különösen szerethető a terasz. Egy valódi óbudai törzshely A Stelázsiban gyorsan feltűnik, hogy sok vendég nem először jár itt. Köszönések, rövid beszélgetések, ismerős arcok – az étteremnek kialakult egy stabil közönsége, amely nemcsak különleges alkalmakra, hanem egy hétköznapi ebédre vagy esti találkozóra is visszatér. Ebben komoly szerepe van a személyzetnek. Mi is megtapasztaltuk azt a közvetlen, figyelmes vendéglátást, amelyből egy idő után személyes kapcsolat alakulhat ki vendég és étterem között. A szerviz pontos, kedves és természetes, ami sokat hozzátesz ahhoz, hogy az ember legközelebb is szívesen foglaljon itt asztalt. Ismerős ízek, családias konyha A Stelázsi gasztronómiája jól illeszkedik ehhez a közeghez. Finom, szerethető, családias ételek érkeznek, amelyeknél nem kell hosszasan megfejteni a tányért. Az ízek ismerősek, az adagok rendben vannak, a konyha pedig következetesen hozza azt a színvonalat, ami miatt egy étteremből törzshely válhat. És egy teraszos válogatásban ez fontos szempont. Mert bármennyire kellemes egy kiülő, végül mégis az dönti el, visszamegyünk-e, hogy mi történik az asztalon és körülötte. A Stelázsinál a kettő szépen találkozik. Késő nyáron különösen jó itt ülni Augusztus vége és szeptember remek időszak Óbudához. Már nem feltétlenül a legforróbb nyári napokat kapjuk, de még hosszú ideig teraszon maradhatunk, és estére különösen kellemes lesz a környék. A Stelázsi teraszán ilyenkor egyszerűen jó végignézni Óbudán.Megérkezni, rendelni valami finomat, figyelni a körülöttünk zajló életet, és közben egy kicsit kívül maradni rajta. Talán éppen ezért lett a Stelázsi ennyi ember számára törzshely – és ezért kapott helyet nálunk is Budapest különleges teraszai között.
cím: Budapest, Nagyszombat u. 3, 1036
Pierrot – egy eldugott kert a budai Várban

A budai Várban eleve másképp telik az idő. Néhány utcával arrébb még turistacsoportok követik egymást, aztán elég befordulni egy kapun, és Budapest egyik legforgalmasabb történelmi negyede hirtelen egészen intim tud lenni. A Pierrot terasza pontosan ezt a kettősséget használja ki. A Fortuna utcai étterem több mint négy évtizede része a Vár gasztronómiai életének, terasza azonban még a Pierrot-t ismerők számára is külön világ. Nem klasszikus utcai kiülő, és nem is a panorámára építő budai terasz: egy védett, zöld belső kert, ahová belépve néhány perc alatt eltűnik a város körülöttünk. És éppen ez benne a különleges. Egy kert, amelyért érdemes bejönni a kapun Budapest látványos teraszokból szerencsére egyre jobban áll, de az igazán intim kertekből már jóval kevesebb van. A Pierrot esetében ráadásul a környezethez tökéletesen illik ez a visszafogottság. A történelmi épület falai, a növényzet, az árnyékos asztalok és a Vár csendje olyan közeget teremtenek, amelyben könnyű megfeledkezni arról, hogy néhány száz méterre Budapest egyik leglátogatottabb részén járunk. Nincs szükség különösebb díszletre. Maga a hely a díszlet. Szeptemberben talán még jobb arcát mutatja. A nyári forróság enyhül, a kert estére kellemesen lehűl, és az a vacsora, amelyet eredetileg két órásra terveztünk, könnyen tovább tart egy pohár bor mellett. A régi Pierrot és az új konyha A környezet történelmi, a Pierrot azonban nem akar gasztronómiai emlékműként működni. Az étterem megújulása éppen azért érdekes, mert Lutz Lajos séf vezetésével úgy nyúltak hozzá egy több mint negyvenéves helyhez, hogy közben nem akarták eltörölni annak karakterét. A konyha alapja továbbra is erősen kötődik Magyarországhoz és Közép-Európához, de a tányérok mai gondolkodást, pontosabb technológiát és jóval könnyedebb szerkesztést mutatnak. Nem a hagyományos fogások egyszerű reprodukciójáról van szó, hanem arról, hogyan lehet egy ismert ízt úgy továbbvinni, hogy közben megmaradjon felismerhetőnek. Ez különösen jól működik a kertben. A Pierrot ugyanis nem az a hely, ahová kizárólag egy gyors fogásra érdemes beülni. A környezet és a konyha egyaránt azt kívánja, hogy legyen időnk az étkezésre. A budai Vár egy másik arca A Pierrot teraszának talán legnagyobb erénye, hogy nem versenyez a Vár panorámájával. Nem akar még egy hely lenni, ahonnan lefotózhatjuk a Parlamentet vagy a Dunát. Helyette megmutat valami mást a környékből. A régi budai házak belső udvarainak intimitását, a vastag falak mögötti kerteket, a történelmi negyed csendesebb oldalát. Azt a Budapestet, amelyet az utcáról sokszor észre sem veszünk. Ehhez társul a Pierrot több évtizedes története, Lutz Lajos mai konyhája és egy olyan szerviz, amely érti, hogy ezen a helyen nem kell siettetni sem az ebédet, sem a vacsorát. A Pierrot ezért került be a különleges budapesti teraszok közé. Nem azért, mert innen látjuk a legtöbbet Budapestből, hanem éppen azért, mert néhány órára szinte semmit nem érzékelünk belőle. Csak egy kertet a budai Várban, egy jó asztalt, néhány tányért – és azt a ritka nyugalmat, amiért egy teraszra valójában beülünk.
cím: Budapest, Fortuna u. 14, 1014
Zsiráf Buda – Budapest egyik legjobb étterme nem a belvárosban van

Van az a budapesti reflex, hogy ha jó teraszt keresünk, automatikusan Pest felé indulunk. Pedig néha érdemes átjönni a hídon. A Zsiráf Buda erre elég jó érv. Már csak azért is, mert itt tényleg van tér. Nem két sor asztal egy forgalmas járda mellett, nem egy belső udvar, amelyre ráfogjuk, hogy kerthelyiség. A Zsiráf terasza nagy, zöld, levegős, és olyan pontról néz Budapest felé, ahonnan még annak is jólesik körbenézni, aki egyébként naponta látja a várost. Szeptember ráadásul szerintünk az egyik legjobb időszak hozzá. A harmincöt fokos délutánokból egyre kevesebb van, este már jól jön a hűvösebb levegő, de még bőven tart a teraszszezon. Ilyenkor egy hosszabb vacsora kifejezetten jó program itt. A kilátás önmagában kevés lenne Budapesten akad néhány hely, amelyet gyakorlatilag elad a panoráma. Egyszer elmész, készítesz három fotót, aztán legközelebb már nem feltétlenül jut eszedbe visszamenni. A Zsiráf Budával nekünk más a tapasztalatunk. Korábban már jártunk itt tesztelni a GastroGuide-dal, és akkor nem a kilátást pontoztuk, hanem azt, ami a tányérra került – na meg természetesen azt is, hogyan működik közben a szerviz. Kezdtünk egy laktózmentes hideg gyümölcskrémlevessel és egy toszkán paradicsomlevessel, amely mozzarella és focaccia társaságában érkezett. Jött Cézár saláta is, a pizzák közül pedig a Gamberi al Limone mellett döntöttünk. Utóbbi nálunk különösen betalált. Könnyű, nyárias választás, amit pontosan egy ilyen teraszon esik jól enni. A kóstolás végére nem nagyon maradt mibe belekötnünk: a nálunk járt fogások összességében 10/10-es teljesítményt hoztak. És ami legalább ilyen fontos, a szerviz is rendben volt. Kedvesen, figyelmesen dolgoztak akkor is, amikor bőven volt dolguk. Egy ekkora, komoly forgalmat lebonyolító helyen ezt érdemes külön megjegyezni. Egy dolgot viszont ne bízzunk a véletlenre Az asztalt. Szép időben a Zsiráf Buda nem az a hely, ahová feltétlenül jó ötlet péntek este fél nyolckor csak úgy beesni. A terasz önmagában is népszerű, ehhez jönnek a rendezvények és programok, így ha biztosra mennénk, foglalnánk. Mi pedig estére időzítenénk. Nem azért, mert nappal ne lenne jó, hanem mert naplemente környékén kap még egy pluszt a hely. Vacsora közben egyszer csak arra leszünk figyelmesek, hogy teljesen megváltozott körülöttünk Budapest. A nappali panorámából esti városkép lesz, kigyulladnak a fények, mi pedig még mindig ott ülünk az asztalnál. És tulajdonképpen ez a Zsiráf Buda teraszának lényege. Nem kell túlgondolni: jó helyen van, jó ránézni Budapestre, rendben van a konyha, figyelnek a vendégre. Mi pedig pontosan ezért mennénk vissza.
cím: Budapest, Kis Rókus u. 2-4, 1024
+1 ráadás
Pavillon de Paris – egy eldugott francia kert a Vár tövében

A Fő utcán sétálva nem feltétlenül sejtenénk, milyen világ rejtőzik a Pavillon de Paris falai mögött. Az I. kerületben, a budai Vár tövében járunk, mégis elég belépni az étterembe, majd továbbmenni a kert felé, és néhány méter alatt teljesen megváltozik körülöttünk a környezet. A Pavillon de Paris terasza valódi kis ékszerdoboz. Zöld, intim, elegáns és kellően eldugott ahhoz, hogy a Fő utca forgalma szinte pillanatok alatt háttérbe kerüljön. A kert növényei, az asztalok elhelyezése és az épület közelsége különösen meghitt teret rajzolnak körénk. Napközben világos és üde, egy hosszabb ebédhez tökéletes, estére pedig a fényekkel együtt egészen romantikus karaktert kap. Francia konyha egy budai kertben A környezethez Földi László séf francia alapokra épülő konyhája társul, amelyet korábbi látogatásunk alkalmával mi is végigkóstoltunk. A Pavillon de Paris esetében ráadásul érdemes időt szánni az étkezésre, hiszen az à la carte kínálat mellett két kóstolómenü is lehetőséget ad arra, hogy átfogóbban megismerjük a konyha gondolkodását. A francia gasztronómia technikái és ízei egyértelműen jelen vannak a tányérokon, miközben a fogások maiak és könnyen befogadhatók. Földi László konyhája technikailag pontos, az alapanyagok kezelésében fegyelmezett, a tálalások pedig szépen illeszkednek ahhoz az eleganciához, amit maga a környezet képvisel. Egy ilyen kertben különösen jól működik a kóstolómenü műfaja. Nem kell sietni, egymás után érkezhetnek a fogások, közben pedig észrevétlenül telik el két-három óra. A szerviz itt az élmény fontos része A Pavillon de Paris egyik erőssége számunkra a vendéglátás minősége volt. Földi László és a személyzet figyelme végig érzékelhető, de nem válik tolakodóvá. Ismerik a fogásokat, követik az asztal ritmusát, és tudják, mikor van szükségük rájuk a vendégeknek. Egy kóstolómenünél ez különösen fontos. A jó szerviz nem egyszerűen kiviszi a tányérokat, hanem tempót ad az estének – a Pavillonban pedig erre láthatóan komoly figyelmet fordítanak. Egy kert, amelyet az utcáról alig látni Budapest különleges teraszai között szeretjük azokat is, amelyekhez egy kicsit közelebb kell menni, hogy egyáltalán felfedezzük őket. A Pavillon de Paris pontosan ilyen. Nincs szüksége panorámára, hiszen a kert önmagában megteremti a környezetet az étkezéshez. A budai Vár néhány percnyire van, körülöttünk az I. kerület történelmi utcái, mi pedig közben egy zöld, védett teraszon ülünk francia fogások mellett. Szeptemberben különösen jó választás lehet: egy késői ebédre éppúgy, mint egy hosszabb, kóstolómenüs vacsorára. A Fő utca egyik kapuja mögött tehát egy apró francia világ vár – és Budapest egyik legszebb eldugott terasza.






































































