Számos területen jeleskedik a magyar ember kreativitásával, tudományos eredményeivel és szakmai sikereivel. Azt is mindenki tudja, hogy nekünk köszönhető a golyóstoll, a biztonsági gyufa és a helikopter is. A magyar emberek kimagasló teljesítménye szinte minden szakmában megmutatkozik - akár hallunk róla, akár nem. Takács Tamás által elnyert díj ugyancsak büszkeséggel tölthet el minket, hiszen nem mindennapi eredményt ért el. Hogy megtudjuk ennek hátterét, és egyáltalán azt, hogy miként lehet a 2017-es év legjobb portásának lenni, utánajártunk a dolognak.

Szia, Tamás! Hadd gratuláljunk ehhez a fantasztikus eredményhez! Meséld el nekünk, mikor szereztél erről tudomást, vagy egyáltalán hogy megy ez?

- Arról tudtam, hogy jelöltek a címre, de hogy meg is kaptam, azt csak december végén, egy e-mail-ből tudtam meg. Reggel fél nyolc volt, bekapcsoltam a telefonom, és láttam, hogy jött egy gratuláló e-mail Niklai Ákostól, az ismert turisztikai szakembertől. Aztán megnéztem az újság honlapját, mert eleinte nem is hittem el. Aztán mentek a hétköznapok, és egyre többen gratuláltak, egyre többen kerestek meg, hogy nyilatkozzak. Szóval, egy idő után már elhittem, és bele is tudtam élni magam.

Milyen volt ezt megélni?

- Ennyi publicitást még sosem kaptam, úgyhogy furcsa. Attól függetlenül, hogy megtisztelő és óriási szakmai elismerés számomra, nem gondolom, hogy ettől más lennék: teszem a dolgom, ahogy eddig is. Ennek köszönhetően viszont sokan felfigyeltek a concierge (ejtsd: konszierzs) szerepére a szállodán belül. Számomra azért is fontos ez, mert a szakma, amit képviselek, sokat változott mostanában a technikai fejlődés következtében.

Mit jelent tulajdonképpen a concierge kifejezés?

- Talán legjobban egy személyi titkárhoz hasonlíthatnám magunkat, aki mindent, de mindent elintéz. Elsősorban a vendég szállodán kívüli programjainak megszervezése a feladatunk.

Hogyan lesz valakiből concierge?

- A pályámat nem a Kempinskiben kezdtem, kisebb szállodákban dolgoztam előtte vidéken. Egy szerencsés konstellációnak köszönhetően kerültem a Kempinskibe, mint assistant concierge.

Ez mikor történt?

- Hú, nekem is érdekes kimondani, de szeptemberben lesz 25 éve!

Azt a mindenit! Akkor már régi bútordarab vagy!

- Igen, szoktuk is viccesen mondani: már leltári számom is van. Úgy látszik - és ez természetesen jólesik -, hogy a vendégeknek és a szállodának is tetszik, amit csinálok.

Hogyan néz ki egy napod?

- Mindig máshogy - persze, vannak alapfeladatok. Amiért jó ezt csinálni, hogy mindig van - még így 25 év távlatában is -, újdonság: olyan kérés vagy probléma, amivel még nem találkoztam. Persze az évek előrehaladtával, egyre kevesebb. A négy- és ötcsillagos szállodákban létezik a concierge, mint önálló munkakör. Meg kell jegyeznem, ha Magyarországon telefonálok valamilyen ügyben, és azt mondom, hogy a Kempinski portájáról beszélek, sokan azt gondolják magukban, ő az, aki lecsukja a sorompót. Ha meg azt mondom, a Kempinski concierge-e vagyok, nem tudják, mit csinálok. Ha azt mondom, főportás, talán már jobban érthető. Szóval, a feladatom a vendég bejelentkezése és kijelentkezése közötti összes olyan kérés, igény teljesítése, ami hozzánk fut be, de ami nem szállodán belüli. Például: színházjegy, városnézés, gyógyszertár, orvos, étterem foglalás, programszervezés, vásárlás - tulajdonképpen minden, ami csak eszébe juthat. Sokszor már a vendég érkezése előtt is kapcsolatban vagyunk vele, ha konkrét elképzeléssel érkezik - mire becsekkol, leszervezzük a teljes programját.

Végül is nagyrészt rajtad múlhat, hogy egy külföldi mit lát Budapestből.

- Igen, abszolút így van - azt is mondhatnám, mi vagyunk a város-image előretolt egysége. Bizony, nagy felelősség. Rengeteget böngészünk az interneten: mikor milyen esemény van, milyen étterem nyílt mostanában, milyen kiállítások aktuálisak. Képzeljétek, van olyan nap, amikor 400 kulturális esemény is van a városban! Van például olyan vendégünk, aki Wagner rajongó, és minden fesztiválra elmegy, bárhol legyen a világon. Ő már előre tudja, mit szeretne. Persze van olyan is, aki csak nagyjából mondja el, mi érdekli, és nekünk elő kell rukkolni egy teljes programajánlattal.

Az aranykulcsos szervezet hogyan működik?

- Összefogja a szakmát, a concierge-eket. A magyarországi tagozatnak én vagyok az egyik alelnöke: 75 aktív tagunk van, és sok a külsős is, illetve pártolók, támogatók. Sok rendezvényt szervezünk, mint például az újévi koccintást, ami egy közösségépítő, jókedélyű délután, ahol eszmét tudunk cserélni, tapasztalatokat gyűjteni. A mi szakmánkat igazából nem lehet tanulni, hanem csak rengeteget gyakorolni, megélni, és így lehet egyre jobban művelni.

Tudnál olyan érdekes esetet mesélni, ami veled történt a munka során? Ami emlékezetes volt, akár a személy, akár az általa kért dolog miatt?

- Igen, de csak név nélkül. Lakott nálunk egy sztár, aki régebben sokat forgatott Budapesten. Neki például egy vény nélkül kapható fejfájás csillapítóból kellett beszerezni 100 dobozzal, ugyanis annyira jól hatott neki, hogy mielőtt elutazott volna, vinni akart magával. A feladat azért nem volt egyszerű, több gyógyszertárban vásároltuk meg a szükséges mennyiséget. Persze megoldottuk, és roppant hálás volt.

Fordult elő már olyan - hiszen elég bensőséges kapcsolatba is kerülhetsz a vendégekkel -, hogy barátság is kialakult?

- Barátságnak nem mondanám, de akik rendszeresen jönnek, már név szerint keresnek, és mi előre tudjuk a szokásaikat. Van egy vendég, akivel rengeteget találkoztam, és jó a viszonyunk. Ő például szokott kérni, hogy az aranykulcsos kapcsolataim révén segítsek neki, ha utazgat a világban.

Ha elmész nyaralni, mennyire nézed szakmai szemmel a szállodákat? Mennyire tudod kizárni a munkát ilyenkor?

- Nehéz nem észrevenni dolgokat, a véremben van, de soha nem szólok, ha csak nem kérik. Azért is figyelem, mert mindig tudok a tapasztalásokból tanulni is.

Ahogy kiveszem a szavaidból, elég maximalista vagy.

- Igen. Ezt máshogy nem is lehet csinálni - csakis úgy, ha minden apróságra odafigyelünk. De mivel én szeretem, amit csinálok - hivatásomnak is mondanám -, ezért fontos a fejlődés, az egyre jobbá válás.

Próbálod kinevelni az új generációt?

- Persze, folyamatosan figyelek, okítok, de hagyom azt is, hogy kibontakozzanak a kollégák. Hiszen mint mondtam: ezt csinálni kell, sehol nincs leírva, pont ez a szép benne. A munkánkban nagyon fontos a csapat, hiszen a különböző folyamatokat át kell vennünk egymástól - ezért a közös munka legalább annyira jelentős, mint az egyén kreativitása.

Volt már olyan, hogy szabadnapodon felhívtak olyan dologgal, amit csak te tudsz megoldani?

- Mióta a mobiltelefon létezik, igen. A mi munkánk az információn alapszik és az kincs. Azt gondolom, hogy aki ezt a szakmát választja, az 24 órás szolgálatra készüljön fel: de ez természetes, mert a vendég az első!