A Kemencés Pizza mára fogalommá vált, szinte branddé nőtte ki magát az elmúlt nyolc évben a stabilan megbízható és lehengerlő nápolyi pizzáival. De hosszú volt az út idáig, sok változás, akadály, üzletek nyitása és bezárása vezetett eddig. Most visszatértek a gyökerekhez, a 15. kerületbe, hogy újra ez az üzlet legyen a kitartóan tuti és magas minőségű kínálatuk zászlóshajója.

A tulajdonos 2015 év végén határozta el, hogy vállalkozást indítana, és három irányból is a vendéglátás felé terelte őt az élet. Egyrészt szerette volna valamivel lekötni a túl sok szabadidejét, másrészt egy betegség miatt gyakran rendelt a kórházba mindenfelől pizzát, de egyik sem volt igazán jó. Nem értette, hogy lehet az, hogy az öccséhez kell eljárnia Pécsre pizzázni, ha jót akar enni, aki ekkor még nem is a nápolyi stílusút készítette. Harmadrészt pedig mindig is vonzotta a gasztronómia, és „ha már vendégként annyit osztottam az észt, hogyan is kellene csinálni, adott volt a lehetőség, hogy ne csak a szám járjon, hanem mutassam is meg”, mondta.

A következő év elején talált is egy ingatlant a 15. kerületben, és úgy döntött, hogy ott nyitja meg az egységet, aztán meglátja, hogy megy. Hát ment. Nyolc hónappal később a Kemencés Pizza megnyerte a Dining Guide street food díját, jöttek az újságcikkek, elég nagy volt a hype körülöttük, és sikerült megugrani azt a profitelvárást is, amit kitűztek maguk elé, innen pedig beindult a bővülés, egy igen komoly fejlődési folyamat.

„Ezután nem az volt a célom, hogy legyen egy pizzériám, hanem hogy kitaláljam, hogyan lehet ebből rendszert építeni, tökéletesíteni, ahogy más vállalkozásaimban is. Amikor az első üzlet stabilizálódott, látszott, hogy komoly sikere van, elindult a terjeszkedés. Az öcsémmel megépítettük a következő pizzériát a 16. kerületben, amely 2017-től egészen tavaly őszig ment is, utána a Fővárosi Állatkertben működtünk 3 évet – aztán a Covid-járvány mindent felborított. Pedig ott volt egy épített kemence, kiépített konyha, minden rendelkezésre állt, ezért felmerült a kérdés, hogy költözzünk-e vagy bezárjunk. Az ügyvezetőm, Gábor mondta, hogy tud egy jó üzlethelyiséget a 18. kerületben, így végül a tűzoltás mellett döntöttünk, és odaköltöztünk egy gyönyörű, tágas üzletbe. De ennek nem volt hírértéke, nem jutott el mindenkihez az infó, most is kevesen tudják, pedig ott is díjnyertes pizza kapható” – meséli tovább a szuper sikertörténetet.

„Aztán 2020-ban megpályáztam ezt az ingatlant, mert szerettem volna visszajönni a 15. kerületbe, tekintettel arra, hogy innen indult az egész pályafutása a Kemencésnek. A járvány ekkor kezdte szedni az üzleti áldozatait is. Félelmetes volt látni, ahogy kártyavárként dőlnek be addig sikeres vállalkozások, és ez a mi életünkre is súlyosan rányomta a bélyegét. Elkezdődött a mentőakció, úgyhogy a 14. kerületben nyitottunk egy üzletet, mert tudtam, hogy ez el fog húzódni. Azt viszont nem, hogy ennek milyen sorsa lesz, de legalább addig sem kellett elküldenem az embereket. Végül kiderült, jól tettük, hogy belevágtunk, mert később láttuk, mit tett a vírus a piacon, és hiába csak egy mankónak szántam, már három éve sikerrel fut.

Ezt követően is nagyon nehéz üzleti helyzetek álltak elő, melyek súlyos döntéseket igényeltek, de az elhivatottság, az optimizmus és a kemény munka, belefektetett idő, pénz, energia meghozta gyümölcsét, mégha a tulajdonosok a saját megélhetésük kockára tétele árán is tették mindezt. Ráadásul a Kemencésben a turistákra sem támaszkodhattak, hiszen a külvárosban leginkább a helyiek és környékbeliek alkotják a biztos vendégkört. Közben a vendéglátásból elszivárgott szakemberek után tátongó űrt is be kellett valahogy tölteni, az emberhiány is megoldására fókuszáltak, így az új üzlet nyitása háttérbe szorult – ezidáig.

„Közben kísérleteztünk kávézóval is, de annyira ikonikus lett a pizzánk, arról ismernek az emberek, hogy értelmetlennek bizonyult. Szeretnénk majd komolyabb étteremmé formálni, és ehhez minden adott, de az emberek a Kemencésbe alapvetően a pizza miatt járnak, és én hiába teszek eléjük egy világbajnok kemencében sült oldalast, nem azt fogják választani, mert a fejekben az van, hogy itt iszonyatosan frankó nápolyi pizzát tudnak enni. Most is vannak levesek vagy épp kemencében sült kacsamáj pástétom, tehát elkezdődött a kóstoltatás, a szoktatás, és mi is elkezdtük magunkat máshová pozícionálni.”

Mindeközben a világ hiába változott és fordult ki a négy sarkából, a Kemencésben a pizza semmit nem változott. Természetesen folyamatosan vannak innovációk, variációk, új feltétek, cserélődnek a pizzaváltozatok, és ha valaki hiányol egy-egy étlapról lekerült fajtát, és kéri, szívesen elkészítik neki, azonban az a színvonal, ízvilág és filozófia, amiről elhíresült a hely, abszolúte változatlan.

„Az öcsémmel megállás nélkül inspirálódunk egymástól, kóstolunk, továbbgondolunk receptúrákat. Most a nagy kedvenc a pestós és a vargányás. De az alapok biztosak, hét éve ugyanaz a tészta, ugyanaz az eljárás, ugyanazok az olasz alapanyagok. Nem akarjuk újragondolni, a pizza ezer éve ki van találva, úgy jó, ahogy van, nem kell újítani, hanem megőrizni olyannak, amilyen és a legjobb formáját nyújtani. A Kemencés egyszerűen megbízható és standard.”