Újra mikrofon elé kaptuk Nagy Dávidot, a Tamp & Pull és a Kaffeine atyját, hiszen sokan tudják azt, hogy a mai budapesti specialty kávézás egyik meghatározó brendjének tulajdonosa - de hogy az egész honnan indult, talán még érdekesebb.

Szia! Szóval a kisautók. Beszéljünk erről, hiszen az egész kávéhoz kapcsolódó karrierednek ez volt a kiindulási pontja.

- Igen, 2012-t írunk, amikor az olasz kisautók, motorok gyűjtése és szeretete teljesen elvarázsolt engem. Rengeteget Vespa-ztam, és egy régi, gyönyörűen felújított, 78-as PX-szel jártam a várost. Nagy büszkén feszítettem rajta, imádtam a gépet. Még a gyereket is azzal hoztam és vittem, le sem lehetett róla robbantani. Aztán kutatgatás közben belebotlottam egy nagyon szép Ape-ba, egy háromkerekes, 50 köbcentis gyönyörűségbe. Első látásra szerelem volt. Farkas Csabával akkor már régóta ismertük egymást, egyébként a mai napig ő viszi ezt az üzletágunkat. Szóval mondtam neki, hogy ezt meg kell építeni egy mobilkávézónak. Bele is vetettük magunkat: megvásároltuk, és elkezdtünk utánajárni, hogyan szereljük készre. Eredeti dobozt szereztünk hozzá, nem is emlékszem pontosan, de legalább egy évet eldolgozgattunk rajta. Sőt, Győrben találtunk csak restaurátort, aki bevállalta egyáltalán a megalkotását.

Ezek szerint nem kapkodós tempóban haladt a dolog.

- Dehogy, a cél az volt, hogy egyedit és szép dolgot hozzunk létre. Ide-oda hordozgattuk az ország szerelői között, mert én ragaszkodtam hozzá, hogy szép ívelt legyen a doboz, mindenképp stílusos történet legyen. A lényeg az, hogy végigjártunk jónéhány kálváriát, és mire kialakult, kitanultunk ezzel kapcsolatosan számtalan gyerekbetegséget. Ezzel párhuzamosan pedig azzal is foglalkoznom kellett, hogy az rendben is van, hogy akarunk egy kávés kisautót, de ehhez azért kéne egy kis kávéismeret is. Én abban az időben alig fogyasztottam kávét, úgyhogy gondolhatjátok… Így jött Molnár Attila, elkezdtem tanfolyamra járni hozzá, latte art-ot, espresso-t készítettünk, filtereztünk, hirtelen az sem tudtam miről van szó. Szép lassan, ahogy összeállt bennem a kávé része, úgy az autó is elkészült.

Elég fanatikusan csináltad az egészet, hiszen ahogy elmondod, így jön le.

- Igen, olyannyira, hogy még a kisautó színében sem voltam megengedő. Egy 1968-as 850-es Fiat sportkupé eredeti krém színét kapta: addig-addig kevertettem, míg teljesen az eredeti árnyalat létre nem jött. Így visszagondolva, még talán túlzásba is vittük az eredeti, mondhatni hagyományos Ape megalkotását - de végül szerénység nélkül mondhatom, gyönyörű lett. A rászerelt kávégépet is eredeti, 70-es évek színeire festettük, és Heesbeen volt rajta. Akkor még fel sem fogtuk igazán, hogy megalkottuk az első mobil speciality kávézót.

Akkoriban egyáltalán nem is volt ilyen Magyarországon, ugye?

- Á, senkinek. Csak akkor indult a My Little Melbourne, a Madal Cafe. Még szinte hírét-hamvát sem ismerték az emberek az ilyen jellegű kávézásnak.

Gondolom, innentől nyakatokba vettétek a várost, meg a rendezvényeket.

- Persze, indult a meló. Volt egy jó barátom Tatán, és az első munkánk a tatai tónál volt, egy rendezvényen. Kimentünk, és elkezdtük csinálni a savanyú kávét, a speciality vonalat. Nagyon élveztük, hiszen a csodájára jártak az emberek a gépünknek. Aztán meg mondogatták, hogy milyen fura kávé van rajta. Szóval elképesztő gyorsan híre ment, hogy van két srác, akik csináltak egy ilyen autót, és nem valami automatából készítik a kávét, hanem valami elképesztő különlegeset alkotnak.

Ez a siker meglátszott a megkereséseken is?

- Feltétlenül! Folyamatosan hívtak minket innentől kezdve. Azt is mondhatnám viccesen: Ha egy üzlet beindul! És azt vettük észre, hogy szinte tele a naptárunk, és tulajdonképpen óriási lelkesedéssel jártuk az egész országot.

Nem voltak olyanok, akik szó szerint úgy gondolták, hogy nem vagytok normálisak?

- Dehogynem! Voltak olyan vásárok, hogy megkérdezték tőlünk, mennyi kilója a kávénak. Mi teljesen természetesen megmondtuk, hogy 10.000 forint. Erre meg mondták, nem vagyunk normálisak, ebből egyet sem adtok el, mert drága, és kinek kell ez a jó kis falmelléki presszókávé helyett. De mi azt válaszoltuk, hogy ennek pont ez a lényege: pont az, hogy a speciality vonal ég és föld a megszokott kávézáshoz képest. Néha már úgy éreztem magam - kis túlzással -, mint egy hittérítő. Szerencsére bebizonyosodott, hogy jó úton járunk, mert pont ezért hívtak minket vissza mindenhova.

Voltak olyan élményeitek, amikre jó visszaemlékezni?

- Rengeteg! Képzeld el, egyszer Budapesten történt, hogy a Gesztenyés Parkban állt a sor nálunk, és odajött hozzám egy lány, hogy: Úristen, ilyen finom kávét még nem ivott soha, hol lehet megtalálni? Aztán fél óra múlva jött a papa és a mama, akiket az unokájuk küldött hozzánk, hogy ezt ki kell próbálni, így hát itt vannak, és kérnek abból a híres kávéból. Ez azért óriási löketet ad az embernek! Ilyenkor éreztük, hogy biztos jól csinálunk valamit.

Innentől már nem volt megállás?

- De nem ám! Elkezdtünk autókat építeni, most már még profibban, mivel egy már nem volt elég, hogy kielégítsük a felkéréseket. Több fajta verziót is építettünk, sőt, találtunk egy még régebbi és nagyobb autót, abból megépítettünk egy mobil koktélbárt. De aztán készítettünk egy hot dogost is Ape-ból. A végén már szinte egy teljes cateringet meg tudtunk oldani a kocsiinkkal.

Igazából azt mondhatjuk, hogy egy szenvedélyből komoly üzlet nőtte ki magát. Most hol tartotok? Hány autó van?

- Ez az egész brend, ez a Vespresso. Mostanra már a piac is több szereplős lett, jöttek utánunk - de ez nem is baj, mert szerintem Budapest a rendezvények városa. Nyáron nincs olyan hétvége, hogy ne lennénk ott az Ape-inkkal és baristáinkkal valamelyik rendezvényen. Én azt mondom, hogy ha ötször ennyi kisautó lenne még, az sem elég, mert most már ott tartunk, hogy egy rendezvényre egy autó már nem is elég.

A mobil kávézás maradt a fő vonal?

- Természetesen. Ez adja meg a Vespresso alapját, de már felkérésre elkezdtünk gyártani is ilyen autókat: csináltunk már gnocchi-sat, gyümölcsleves Ape-t. Valamint különféle szerkezetűeket is, például emelőset, vagy olyat, amibe már bele lehet állni és föntről kiszolgálni. Tárgyalásban állunk magával a Piaggio-val, hogy különféle fagyis felépítményeket gyártanánk, és egész Európában kiajánlanánk.

Ez nem sok munka? Már csak azért kérdezem, mert ott vannak a kávézóid, a Kaffeine és a Tamp & Pull brendek, aztán a Vespresso is.

- De, jól látod. Nagy fába vágtuk ezzel a fejszénket, ezért kicsit lassítottunk ezen a területen, és visszaálltunk az eredeti kerékvágásra, hogy a minőségi kávékat képviseljük a Vespressoval. Tavasszal fogjuk bemutatni azt az autónkat, amin egy Black Eagle kávégép lesz, és rendesen, csészében fogjuk a barista által készített, minőségi kávét adni, de még mindig mobil kivitelben. Egy nagy display-t is rászerelünk, az egész nagyon ki van találva. Szerintem pontosan erre lehet fejlődni, mert legyen az egy rendezvény akár, de egy jó kávét ne papírpohárban igyunk, hanem adjuk meg a módját. Ez lesz a legfullosabb és legminőségibb speciality mobil kávézó, amivel találkozhattatok eddig.

Kíváncsian várjuk, milyen lesz az új gép! Mivel indul lassan a szezon, jó munkát is kívánunk nektek hozzá. Nagy Dávid, köszönjük szépen!

Fotók: Vespresso 

Még több gasytro hír: GastroGuide