Ha azon tanakodsz, hova vidd a külföldről érkező barátaidat a kötelező gulyásleves-marhapöri kombó után, és többre vágytok, mint egy nyugis borozgatás, akkor van egy jó hírünk…
A koncepciójuk alappillére a Tel Avivi hangulat Budapestre való, repjegy nélküli teleportálása, amiből jelesre vizsgáznak. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy rengeteg visszajáró vendégük van köszönhetően például a valóban autentikus ízeknek, a parádés étlapnak és nem utolsó sorban a fergeteges hangulatnak. Foglalni kizárólag a Facebook-oldalukon lehet, a tulajdonos sokszor maga válaszol a felmerülő kérdésekre és sok megkeresésekre is ő reagál. Az éttermet különböző szekciókra bontották, hogy minden vendéget az igényeinek legmegfelelőbb helyre ültethessék. Mivel mi vacsora közben kevésbé vagyunk hozzá szokva a hangos zenéhez, a kicsit idősebb, többnyire magyarokból álló társaságokat jellemzően a teraszra ültetik, míg a fiatalokat és a multikulti csoportokat közelebb rakják a tűzhöz – átvitt és gyakorlati értelemben egyaránt. Mivel az ételek nagyrésze frissen, a látványkonyhán készül, így bárki szemmel követheti rendelése állapotát, a gyorsan aprító kezektől a lángoló serpenyőkig.
„Az a célunk, hogy innen mindenki hatalmas mosollyal az arcán távozzon”
Ezt pedig nem csak úgy mondják, hanem valóban mindent meg is tesznek érte. „A bárnál ülő vendégek teljes körű szórakozására külön ember figyel! Ha valaki felteszi a kezét, az nekünk nem jó, mert akkor valamit nem vettünk időben észre. Mi akkor végezzük tökéletesen a munkánkat, ha azelőtt tudjuk, mit szeretne a vendég, mielőtt ő tudná” – mondja a manager. Asztaltársaságok foglalásait 9:30-ig rögzítik, a konyha pedig 11:00-ig üzemel, de ezt is igyekeznek rugalmasan kezelni, senkinek nem kell lemondani a desszertről, ha negyedórával később jutna eszébe, hogy megkóstolná a kókusz malabit. Este 10-től nagyobb teret kapnak a walk-in vendégek, ami azért is klassz, mert az autentikus zenének és a sokféle nemzetnek köszönhetően sosem tudhatod, hogy kivel találkozol, az egész olyan, mint egy hatalmas Erasmus-buli felnőtteknek. (Azoknak a fiúknak/lányoknak, akik úgy érzik kimerítették a hazai felhozatalt, ITT a helye, csak mondom.) Annak ellenére, hogy egyáltalán nem szórakozóhelyként definiálják magukat, a vendégek gyakran táncolnak az aszalok között, de nem egyszer előfordult, hogy valaki annak tetején ropta. Ha tehát valaki felrázná ezt az esősen induló nyarat, az csakis a Holló utca felé repüljön!
Komplex ízek, színes tányérok, izgalmas alapanyagok
Azt már a kezdet kezdetén kiemelik, hogy bár a konyhájuk nem kóser, kizárólag marha és bárányt húst tartanak, valamint rengeteg a vegetáriánus és vegán finomság is van az étlapon. Az egyre többféle intoleranciát is a legjobb tudásuk szerint kezelik, mint mondják, ők nem egóból főznek, vagyis igyekeznek mindent személyre szabottan tálalni. Ha valami nem ízlik, túl sós, túl édes, vagy csak nem azt kapta a vendég, amit elképzelt, azonnal, kérdés nélkül kicserélik. Ez utóbbi egyébként a legritkább, ugyanis még a bártenderek is 100%-ban képben vannak minden étellel, aminek ugyan minden helyen alapnak kéne lennie, egy másik nemzet konyhájának esetében azonban kiemelten fontos. Viszonylag kevés magyar gyerek találkozik az oviban a zhatarral vagy a tahinikrémmel, így a megfelelő kommunikációra különösen nagy hangsúlyt fektetnek. Az étlapról természetesen nem hiányozhatnak a kisebb adag mezzék, amiket elsősorban azoknak ajánlunk, akik a közös, „kicsit innen-kicsit onnan” étkezésben hisznek. Ezekhez többségében az úgynevezett challah érkezik, ami leginkább a mi kalácsunkhoz hasonlít, náluk pedig a sabbath elengedhetetlen kenyérféléje. A halételek közül a Sashimit és a Fish Cigar-t és kóstoltuk, utóbbi egy tengerisügérből készült finomság, bazsalikomos-mangós joghurttal, tempurában sütve, friss fűszernövényekkel. Egyszerre édes a mangótól, de pikáns a fűszerektől, összességében pedig hibátlan. A sashimi hozza a tőle megszokott stabil ízeket, így abban sem találtunk kivetnivalót. A kóstolt ételek közül a legkülönlegesebb talán a Broken Sabih, mely egy padlizsán alapú, vegetáriánus étel. Mivel a padlizsán még nyersen a Big Green Eggbe kerül, a végeredmény egy kellemesen füstöt fogás lesz, amihez jön még izraeli – és tojássaláta, a már korábban is említett mangós joghurt tahini habbal, a ropogós textúráért pedig a házi za’atar keksz felel. Garantálom, hogy ezt a legelvetemültebb húsevők is imádni fogják! Ha pedig van olyan köztetek, aki kevésbé kísérletező, a gesztenyés gnocchitól állítólag már többen is mennybe mentek, így nekik elsősorban az lesz a befutó.
Ki itt belép, felejtse el a beach body-t, egy napra legalábbis biztosan
Mivel az izraeli nép híresen édesszájú, a koktélokat is ennek megfelelően alakították ki (hogy a desszertekről már ne is beszéljünk). Annak ellenére, hogy munka miatt és civilben is jó pár bárt és éttermet megjártam már, az ő koktéllapjukhoz hasonlót még nem is láttam. Van ugyanis egy olyan rész, amit kizárólag az ánizsos italoknak szenteltek, melyek mindegyikének Ouzo az alapja és a kókuszos-tejszínes ízvilág a jellemző. Ezek közül kiemelném a Shokobanana-t, amit egyenesen Oreóval szolgálnak fel, így akibe már nem fér desszert, de valami édesre vágyik, ebben nem fog csalódni. A borok nagy százaléka hazai pincék tételei, de van francia pezsgő és spanyol Cava is a buborékrajongóknak.
Szóval egy szó, mint száz, aki egy valóban mozgalmas estére, izgalmas ízekre és jó sok egyéb ingerre vágyik, az ne keressen tovább, mert a Meshuga lesz a helye. Aki viszont világmegváltó nagy beszélgetéshez keres csöndes kuckót, az nézzen szét toplistáink között, mert ha itt buli van, azt az egész Gozsdu hallja!
